Hamarosan bezár a Kúria épületéből kiköltöző Néprajzi Múzeum
A bezárás előtti bejárásról készült fényképes beszámoló az Urbanista építészeti oldalon jelent meg.
"És azt a városi legendát hallották, hogy a Kossuth téren végül a Parlament-pályázat első három helyezett pályaműve mind megépült? Steindl Imre nyertes tervéből lett ugye az Országház, Hauszmann Alajoséból a Kúria, Bukovics Gyuláéból pedig a Földművelésügyi Minisztérium. Kár, hogy ebből egy szó sem igaz, mint az a Török-Wachsler-féle Országház-könyvben is le van írva."
Bukovics nem is indult a pályázaton, Hauszmann terve pedig egészen más volt, mint a később felépült háza. Az ő parlamentje amúgy egyedülálló módon merőleges lett volna a Dunára, lett volna két kupolája, és tulajdonképpen négy egyenrangú főhomlokzata.
A többi lemodellezett pályaművet, meg még kilenc másik izgalmas videót itt lehet megnézni, de minket most kifejezetten ez az épület érdekel. Vagyis inkább az, amit e helyett álmodott meg végül Hauszmann, szemben a Parlamenttel. Merthogy tíz évvel később, 1893-ban őt bízták meg az Igazságügyi Palota megtervezésével. Ez az az épület, ahol most a Néprajzi Múzeum működik még néhány napig, hogy utána bezárja kapuit, és hosszú ideig tartó költözésbe kezdjen. Ebből az alkalomból jártuk végig a házat pincétől a padlásig.
Hogy hasonlít a Kúria épülete Hauszmann Parlament-tervére, az tagadhatatlan. Mint ahogy az is, hogy azért két, merőben különböző tervről van szó. A feladat nem volt könnyű, hiszen impozáns épületet kellett tervezni, amely megállja a helyét az Országházzal szemben is, de nem próbál meg konkurálni azzal. Hauszmann saját elmondása szerint a szomszéd magasba törő, függőleges vonalaival szemben inkább a vízszintes szétterülésre törekedett. Lapos tetővel, ugyanakkor rengeteg gyönyörű szobordísszel.(Fotó: Bődey János / Index)
Az épület két szimmetrikus félre oszlik, ahol két különböző hivatal működött, a Magyar Királyi Kúria és a Budapesti Királyi Ítélőtábla. Ebben akár hasonlíthatna is a Parlamentre, de itt nincsenek nagy üléstermek egyik oldalon sem. Ellenben itt van ez a hatalmas, mesebeli pályaudvarra hasonlító fantasztikus csarnok, ahonnan a két szimmetrikus szárny nyílik. Ez az épület legimpozánsabb és legismertebb része, mely nem teljesen funkciótlanul, pusztán fényűzésből lett ilyen, s nem is véletlenül hasonlít egy váróra. Merthogy tulajdonképpen az.(Fotó: Bődey János / Index)
Itt várakozhattak az ügyvédek, ügyészek, ügyfelek, miközben idegesen fel-le sétáltak. Innen a sétálócsarnok elnevezés, amely abban az időben teljesen bevett helyiségtípus volt minden valamire való bíróságnál szerte Európában.(Fotó: Bődey János / Index)
A káprázatos megjelenés persze sok mindennek köszönhető. A hatalmas ablakoknak a két oldalon, amelyek ilyen méretű közintézményeken ritkaságszámba mennek, hiszen a legtöbbször az épület közepére nem tudtak ennyi természetes fényt juttatni. Meg persze a gyönyörű felülvilágítóknak, a rengeteg díszítésnek, a sok aranyozásnak, a márványnak és márványutánzatnak.
Ám az egyik leglátványosabb elem alighanem az a csodálatos Lotz-freskó, melyen Iustitia, az igazságosság istennője látható a bűn, a megtorlás, az igazság és a béke allegorikus alakjainak társaságában. Amúgy az épület valamennyi díszítő alkotása az eredeti funkcióhoz kapcsolódik, a homlokzat északi végén például az Elítélt és a Felmentett, a délin a Védő és a Közvádló szobra látható.
(Fotó: Bődey János / Index)
A sétálócsarnok másik éke a bravúros lépcsővezetés. Két oldalon egykarú lépcsők indulnak, de kétkarúvá válva érik el a terem négy sarkát. Ami persze nemcsak szép, de praktikus is: ki-ki arra mehetett, amerre éppen dolga volt valamelyik hivatalban. Az első szintről azután szintén díszlépcső vezet feljebb a másodikra.(Fotó: Bődey János / Index)
Hogy mennyire nagyvonalú volt az épület, azt jól mutatja, milyen gyönyörűn kidolgozottak a hátsó lépcsők is, amiket alighanem csak kishivatalnokok és szolgák használtak.(Fotó: Bődey János / Index)
A csarnokba lépőknek Stróbl Alajos hatalmas Iustitia-szobra lehetett a legimpozánsabb látvány. Ez ma – trónusától megfosztva, egy egyszerű márványlapra ültetve – a Legfelsőbb Bíróság előterében látható, ugyanis 1950-ben elvitték innen, és a Károlyi-kertben állították fel. A Rákosi Mátyás születésnapját ünneplő 1952-es kiállításon már nem volt itt. Ez volt amúgy az első tárlat az épületben, utána a nagyobbik felét múzeumok foglalták el (a déli részében egykor párt-, ma politikatörténeti intézet működik). 1957-ig a Munkásmozgalmi Múzeum volt itt, majd 1973-ig a Nemzeti Galéria, és mikor mindkettő felköltözött a Várba, a Néprajzi érkezett a helyükre. Az utóbbi eredetileg csak 59-ig maradt volna, de a múzeumköltözések már csak ilyenek: másfél évtizeddel elhúzódott a tervekhez képest. A sors fintora, hogy a Nemzeti Galéria idején épp itt, a nagycsarnokban volt kiállítva Stróbl Alajos egyik szobra (Anyánk), miközben eredetileg is ide készült alkotása az utcára volt száműzve. Helyét ma a szobor fotóját ábrázoló transzparens mutatja.
(Fotó: Bődey János / Index)
A múzeummá alakítás persze nem ment könnyen, mert ezt az épületet nagyon nem annak szánták. A rohammunkában elvégzett átalakítás során egyszerűen egybenyitottak egy csomó irodahelyiséget, hogy kiállítóterek jöjjenek létre. Ennek ellenére ma is abszurdan néznek ki a félig eltakart falak és ablakok.(Fotó: Bődey János / Index)
A leglátványosabban a mélyföldszinttel bánt el az idő. Itt raktárakat alakítottak ki, mely igazándiból sem a raktározott tárgyaknak, sem a háznak nem tett jót. Igaz, a műtárgyak jelentős része most sem itt, hanem egy törökbálinti depóban található. Ha jövőre megnyílik az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ, akkor végre biztonságos és jól kezelhető körülmények közé kerülhetnek.(Fotó: Bődey János / Index)
A múzeumban nemcsak néprajzi tárgyakat őriznek, de vagy 450 ezer fotót – köztük számos ritkaságot –, valamint rengeteg filmfelvételt is. Ezek egyébként, hasonlóan az intézmény más archívumaihoz, nem zárnak be november végén, hanem nyitvatartási időben egészen 2018 végéig várják a kutatókat és az érdeklődőket. De érdemes böngészni a múzeum honlapját is. Az egyik legalaposabb, legnagyobb online adatbázisuk van a magyar múzeumuk közt: sovány vigasz, de pár évig talán pótolja az igazit.(Fotó: Bődey János / Index)
A korszerűtlen raktáraknak is megvannak azért az előnyei. Például, hogy nagyon szépek. A világon egyedülálló kerámiagyűjtemény lenyűgözően néz ki itt, pedig ez nem kiállítás, még csak nem is látványraktár.(Fotó: Bődey János / Index)
Az egész épületben csak egyetlen helyiségben maradt meg szinte minden eredeti módon, ez pedig a Királyi Ítélőtábla díszterme a második emeleten, mely a látogatók elől legtöbbször el van zárva. Innen gyakorlatilag csak egy Ferenc József-képet tüntettek el – díszes kerete ma is ott van a hátsó falon –, semmi máshoz nem nyúltak.(Fotó: Bődey János / Index)
Az impozáns helyiséget egykor nagyobb perek idején tanácsteremként használták, manapság előadó- vagy konferenciateremként működik.(Fotó: Bődey János / Index)
Persze azért nem árt figyelni, miben ülünk be meghallgatni egy-egy előadást, harisnyában például nem ajánlott. Bármilyen csodálatosak is a bútorok, eljárt felettük az idő, elég csak megnézni a háttámlák bőrborítását.(Fotó: Bődey János / Index)
Az ítélőtábla egykori díszterme felett már csak a padlás van. A gyönyörű faszerkezetek közti tér nagy része kihasználatlan, a csapadékvíz-elvezető rendszere viszont túlzottan is. Állítólag a klímaváltozás (több a nagy erejű, egyszerre sok vizet zúdító zápor-zivatar) is közrejátszik abban, hogy az egykori vályúk nem győzik a terhelést. A tetőtér igazi érdekességei a nagycsarnok felülvilágítóinak tetőudvarai. A városi legenda szerint egykori elítéltek firkálták össze a falait, ami a témák alapján akár hihető is lehetne, de az évszámok nem erről árulkodnak. Annyi biztos, hogy ezek a Néprajzi Múzeum legautentikusabb, helyben készült népi alkotásai.(Fotó: Bődey János / Index)
A tetőtérben két raktárat azért sikerült utólag kialakítani. Ezekben valóban 21. századi körülmények között tárolnak számos apró kincset: borotvatokoktól a kürtökön és botokon át a tojásokig. A gyűjtés ma is folyik, de ma már egész más szempontok a legfontosabbak. Volt idő, amikor csak a szépség számított, máskor azt nézték, hogy be tudják mutatni egy típus fejlődését. Manapság talán az a legfontosabb, hogy legyen története a tárgynak.(Fotó: Bődey János / Index)
Az épület legimpozánsabb termei és szobai természetesen a Kossuth térre néznek. Itt működnek manapság például a világ talán legszebb kilátású restaurátorműhelyei még egy ideig, amíg felkészítik a rengeteg tárgyat a költözésre. Na meg persze ezen az oldalon van a Kúria díszterme, pazar (bár a kiállítások miatt eltakart) kilátással a Parlamentre. A galériás teremben egykor a másik díszteremhez hasonló félköríves padsorok voltak, mára ebből sajnos semmi nem maradt.(Fotó: Bődey János / Index)
A Néprajzi Múzeum hivatalosan november végén bezár, utána még egy nagy, háromnapos, ingyenes hepajjal búcsúzik a közönségtől. Ennek során vezetett sétákon lehet megtekinteni a korábban elzárt tereket, megnézhetjük, hol melyik hírességgel forgattak Madonnától Tom Hanksig, és lesz egy csomó más egyedi program. Aztán, ha minden jól megy, akkor ripsz-ropsz 2020-ban már meg is nyílhat az új épület a látogatók előtt (a tervek szerint 2019-ben adják át a szerkezetkész házat). Reméljük most kevesebb lesz a csúszás, mint fél évszázada volt. Hogy ez az épület mennyire lesz akkor látogatható, beengednek-e bárkit megcsodálni a sétálócsarnokot a minden bizonnyal helyreállított Iustitia-szoborral, azt nem tudom. Bízzunk benne, hogy igen!(Fotó: Bődey János / Index)
