Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte a Kúria egyik határozatában alkalmazott, a megváltozott munkaképességű személyek ellátására vonatkozó jogszabályi rendelkezést
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.III.10.682/2015/5. számú ítélete elleni benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása során járt el, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bekezdésének a 2016. április 30-ig hatályban volt 4. pontjának alaptörvény-ellenességét állapította meg.
Az alaptörvény-ellenes rendelkezés az alkotmányjogi panasszal érintett Kúria Mfv.III.10.682/2015/5. sorszámú ítéletében, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható. Az indítványozó 59%-os mértékű egészségi állapotára való tekintettel előterjesztett megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét az illetékes szerv elutasította arra hivatkozással, hogy az indítványozó kereső tevékenységet folytatónak minősül. Az indítványozónak a kérelem előterjesztésének időpontjában szüneteltetett egyéni vállalkozói jogviszonya állt fent. A másodfokú szerv közigazgatási határozatát felülvizsgáló elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította és megállapította, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység is kereső tevékenységnek minősül, függetlenül annak szüneteltetésétől. A Kúria hatályában fenntartotta az elsőfokú ítéletet. Az alkotmányjogi panasz szerint a megtámadott jogszabály azért alaptörvény-ellenes, mert kizárta a rokkantellátásra jogosultak köréből azokat, akik a vállalkozói tevékenységüket szüneteltetik. Az indítványozó szerint a jogszabályhely és a bírósági ítélet a diszkrimináció tilalmába ütköztek. Az indítványozó panasza szerint a jogszabályhely, és a jogszabályhelyet nem alkotmánykonform módon értelmező bírósági ítélet által sérült az Alaptörvényben rögzített rokkantság esetében meghatározott támogatásra való joga. A jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz megalapozott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a keresőtevékenység fogalmának jogalkotói értelmezésekor az az értelmezés áll összhangban a rokkantsági ellátásra való jogosultsággal, amely szerint azok az egyéni vállalkozók, akiknek vállalkozói jogviszonya szünetel, nem minősülnek keresőtevékenységet folytatónak. A testület szerint a szünetelés jogintézménye éppen azt fejezi ki, hogy az ilyen személy vállalkozási (kereső-) tevékenységet nem végez. Ennek megfelelően a közigazgatási szervek illetve a jogerős bírósági ítélet tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű ok nélkül zárták ki az ellátásból az indítványozót. A határozathoz különvéleményt csatolt dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon és dr. Szívós Mária alkotmánybíró.
