A súlyosítási tilalom megsértése miatt helyezett hatályon kívül egy másodfokú határozatot a Kúria

Tájékoztató a Kúria Bfv.II.1.396/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról: A súlyosítási tilalom – a Be. 405. § (2) bekezdése szerinti kivételekkel – a Be. 405. § (1) bekezdése alapján érvényesül a megismételt másodfokú eljárásban is, ha arra a terhelt javára kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban elrendelt hatályon kívül helyezés alapján kerül sor.

I. A járásbíróság a terheltet 10 hónap szabadságvesztésre ítélte. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék e részében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A védő által benyújtott felülvizsgálati indítvány alapján eljárt Kúria a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította, mert az iratok alapján nem tudott határozatot hozni. A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban a terheltet 2 év szabadságvesztésre ítélte.

II. A terhelt védője ismét felülvizsgálati indítványt nyújtott be arra hivatkozással, hogy a súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabására a súlyosítási tilalom megsértésével került sor, miután a korábbi felülvizsgálati indítvány a terhelt javára került benyújtásra.

III. A Kúria azt állapította meg, hogy a védő felülvizsgálati indítványa a súlyosítási tilalom megsértésére vonatkozó részében alapos.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bek. d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor.
A kialakult helyzetre nézve a Be.-ben nincs direkt rendelkezés, ezért a Kúria a jogszabály értelmezésével alakította ki álláspontját. 
A súlyosítási tilalom a hazai büntetőeljárási jogunk alapvető szabálya, amely nem csupán a rendes jogorvoslat alapján folytatott fellebbviteli eljárásban védi a terheltet, hanem a rendkívüli jogorvoslatok folytán megismételt fellebbviteli eljárásban is.
A súlyosítási tilalom olyan alapvető garanciális szabály, amely következetesen érvényesül a büntetőeljárás bírósági szakaszában. Az Alaptörvény 28. cikke kimondja, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A súlyosítási tilalom szoros kapcsolatban áll más alapvető eljárási elvekkel, és azok érvényesülésének egyik biztosítéka. Elsősorban a védelem jogorvoslati jogosultságának kockázatmentes gyakorlását hivatott biztosítani. A védelem jogának (Be. 5. §) gyakorlati hatályosulását segíti a törvény azzal, hogy a vádlott és a védő fellebbezési jogát kockázatmentessé teszi. A tisztességes eljárás követelményéből [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek.] is fakad, hogy jogorvoslati jogának gyakorlása eredményeként a terhelt ne kerülhessen hátrányosabb helyzetbe. 
A Kúria ezeket az elveket és szempontokat szem előtt tartva úgy foglalt állást, hogy a terhelt javára benyújtott felülvizsgálati (és egyéb rendkívüli jogorvoslati) indítvány elbírálásának eredményeként a terhelt nemcsak a felülvizsgálati (és egyéb rendkívüli jogorvoslati) eljárásban, de az annak folyományaként megismételt (rendes) eljárásban sem veszítheti el a súlyosítási tilalom által biztosított védelmét. Ez a megállapítás értelemszerűen nem vonatkozik az olyan hivatalból vizsgált és feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező ún. abszolút eljárási szabálysértések alapján megismételt eljárásokra, amelyek az alapeljárás érvénytelenségén, semmisségén és ebből fakadó nem létezésén alapulnak. 
A terhelt akkor gyakorolhatja rendeltetésszerűen a törvény által alanyi jogon biztosított felülvizsgálati eljárás–kezdeményezési jogosultságát, ha bízhat annak kockázat–mentességében.
A terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítvány alapján folytatott felülvizsgálati eljárásban a Kúria a megtámadott határozatot a terhelt terhére nem változtathatja meg [Be. 423. § (4) bek.], és így értelemszerűen a terhelt büntetését sem súlyosíthatja. Ez a rendelkezés kétségtelenül azt juttatja kifejezésre, hogy a felülvizsgálati eljárásban is érvényesül a súlyosítási tilalom. De e tilalom nem korlátozódik magára a rendkívüli jogorvoslati eljárásra. Annak ugyanis értelemszerűen kétféle eredménye lehet: a Kúria vagy maga hoz végleges érdemi döntést, vagy ennek érdekében hatályon kívül helyezi a jogerős ügydöntő határozatot és új (rendes) eljárás lefolytatását rendeli el. A súlyosítási tilalom szempontjában nem tehető különbség e kétféle döntés között. Az indítványozónak pedig mindig számolnia kell az esetleges megismételt eljárás lehetőségével is.
A Be. 405. § (1) bek. szerint, ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt eljárásban nem lehet a felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést alkalmazni. Ez a rendelkezés a megismételt eljárás olyan általános szabálya, amely nem csupán a rendes jogorvoslat (a fellebbezés) folytán, hanem a felülvizsgálat eredményeként megismételt elsőfokú és másodfokú eljárásban egyaránt érvényesül. 
A Kúria megállapította, hogy a megismételt eljárásban a Be. 405. § (2) bek. a)–c) pontjainak az alkalmazásával nem volt lehetőség a súlyosítási tilalom feloldására. A megismételt eljárásban a törvényszék nem is hivatkozott arra, hogy e rendelkezéseket alkalmazta volna. 
Tételes szabály ugyanakkor, hogy a súlyosítási tilalom nem irányadó, ha az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a felülvizsgálati eljárásban a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány folytán került sor [Be. 405. § (2) bek. d) pont]. Ebből a megismételt elsőfokú eljárásra vonatkozó rendelkezésből [miként felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (4) bek. rendelkezéséből] pedig az ellenkezőből való következtetés (argumentum a contrario) elvének alkalmazásával kétségtelenül arra vonható következtetés, hogy viszont a terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítvány alapján elrendelt hatályon kívül helyezését követő megismételt eljárásban, annak valamennyi fórumán (elsőfokú bíróság, másodfokú bíróság és harmadfokú bíróság eljárásában) is érvényesíteni kell a súlyosítási tilalom követelményét. Annak csupán egyetlen sajátossága, hogy – miután az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére a súlyosítási tilalmat feloldó fellebbezést jelentett be – a súlyosítási tilalom nem az elsőfokú ítéletben megállapított, hanem a másodfokú bíróság jogerős ítéletében megállapított büntetőjogi következményekhez igazodik, ha csupán e bíróság ítélete került hatályon kívül helyezésre. Ez azonban pusztán elméleti jellegű megállapítás, miután a törvényszék a Kúria által utóbb hatályon kívül helyezett ítéletében a súlyosítási tilalmat feloldó ügyészi fellebbezés ellenére az elsőfokú bíróság által kiszabott 10 hónap börtönbüntetést nem súlyosította. 
A Kúria mindezek folytán azt is megállapította, hogy amennyiben a megismételt eljárás lefolytatására a terhelt javára kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban elrendelt hatályon kívül helyezés alapján kerül sor, akkor a súlyosítási tilalom – feltéve, hogy 405. § (2) bek. szerinti rendelkezések alkalmazására nem kerül sor – a megismételt másodfokú eljárásban is érvényesül a Be. 405. § (1) bek. alapján.
A korábban másodfokon meghozott ítélet jogerőre emelkedésével a terhelt tekintetében a súlyosítási tilalom beállt. Azáltal, hogy az ellen az ítélet ellen az ügyész annak közlésétől számított hat hónapon belül nem nyújtott be a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt [Be. 418. § (1) bek.], a súlyosítás lehetősége végképp elesett.
A Kúria a támadott másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a Be. 378. § (2) bek. alapján elrendelte, hogy az ügyet a megismételt eljárásban más törvényszék tárgyalja.